2017. július 24., hétfő

Nyári kalendárium - válogatás

És ím, eljött az idő, amikor az időm nagy részét a hegyekben töltöm. Hogy milyen is az, amikor az ember munkává változtatja hobbiját? Hát én nem panaszkodhatok. Talán csak az ismétlődő helyszínek lehetnének unalmasak … de ez sem így van. Mindig más körülmények közt láthatom, különböző virágok szegélyezik a kitaposott ösvényeket, és a hétről-hétre változó apróságokat is észreveszem. És beszúrok kis kitérőket, egy-egy olyan rejtett zugot, ahol még nem jártam. 
De egészen új vidék is terítékre kerül.

Szebeni havasok (Cindrel)

Egyszer még jártam Paltinis üdülőközpontig, de ennyi volt minden korábbi tapasztalatom e hegycsoportról. Tudtam hogy hosszú gyaloglás vár ránk a kitűzött célpontig, ráadásul a képekről eléggé unalmasnak is tűnt. Ám a csúcs, és az alatta fekvő völgyben megbúvó tengerszem fotóit elnézve érdemes túrának ígérkezett.
Meglepetésként könyvelhetem el a tényt, hogy a hosszú főgerinc korántsem olyan unalmas, mint azt előre gondoltam. Bár hosszú, de a változatos táj feledtetni tudja a gyaloglást. Aztán a tengerszem fölé érve újra ott van mindaz amiért mi fáradhatatlanul járjuk a hegyeket. A csillogó víztükör fölött tornyosuló sziklák, a napsütéssel még dacoló fehér hófoltok, a tavaszi virágok színes üdesége, megszünteti a gyaloglástól sajgó izmok, a hátizsák súlya alatt fáradó vállak kényelmetlenségét. Bár a 2244m magas Cindrel csúcs nem szolgál klasszikus csúcsélménnyel, a hely hangulata érdekes, különleges, kissé talán misztikus is. És a tengerszemek (Iezerele Cindrelului) látványa tényleg megér minden fáradságot.


Júniusi sáfrányvirágzás ...



Iezerul Mare-tengerszem


A csúcs




Havasi harangrojt (Soldanella aplina)



Csak a visszaút gondolata zavarhatja a felhőtlen élvezetet. Érdemes keresni egy másik visszaútat, hogy az ismétlődő táj miatt ne legyen szellemileg is fárasztó a túra. Bár aki nem szokott néha megfordulni hogy háta mögé is vessen egy-egy pillantást, annak a visszafele út is érdekes lehet …

Ja .. és ha már a környéken voltunk, nem hagyhattuk ki a Vörös Árkot sem. Nekem örök kedvenc marad …





Vargyasi szoros + Cecele tető (Csíki havasok – Torja hegység)

Lelkes tanárok lévén túráztunk újra, olyan tanárokkal akik tényleg szeretnék némi tudományos leckével fűszerezett kirándulással megszerettetni a diákokkal a természetet. Hogyan is lehetne jobban tanulni a természetről, mint kint lenni, megtapasztalni? És biztosan megmaradnak az emlékek, és talán némi tudomány is, és ki tudja, talán páran megszeretik, és akár mi is, visszavonhatatlanul hatása alá kerülnek. Tanulnak majd róla, megpróbálják felfedezni és megismerni … és átadni mindezt újra másoknak. Szerintem fertőző dolog ez a természetjárás, sokat megfertőztem magam is … azóta sem gyógyult ki senki belőle …


Kilátás a Cecele tetőről ...

Vargyasi szoros - Lócsűr barlang

Vargyasi szoros - Orbán Balázs (Almási) barlang


Fotóválogatás további túrákról …

A továbbiakban csakis a fotóanyagot osztom meg veletek, próbáltam pár érdekesebb képet kiemelni azok közül, amelyek nekem is jobban tetszenek és sikerültebbnek tartom … és amint látjátok majd, a Csukás hegység dominál majd, hiszen itt jártam legtöbb alkalommal az utóbbi időben.
És ami kilóg majd a sorból, az a várakról, kastélyokról, belső terekről készített képsor is, amit a nyáron készítettem, és érdemesnek tartom megosztani …

Kilátás a Rozsnyói vár ablakából

Törcsvári kastély kertje

Peles kastély - belső ...



Bucsecs hegység - Caraiman párkány



 
Napnyugta a Bodoki hegység főgerincén



Csukás hegység

Tigaile csúcs - enélkül nem is lenne Csukás a Csukás





Havasi gyopár (Leontopodium alpinum)

Az Ördögújjak







Coccinella septempunctata egy Leontopodium alpinum virágon 
avagy
 Hétpettyes katicabogár egy havasi gyopáron. 

És végezetül üdvözlet a szomszédoktól ... akik hozzánk járnak vacsorára.






2017. június 14., szerda

A hegyikecske és a Duna-delta találkozása

Elárulom, ez volt a hegyikecske életében az első találkozás a Duna-deltával és környékével. Őszülő szakállát simogatva úgy döntött, hogy ideje szembenézni egy furcsa, számára egészen idegen vidékkel.  És szembenézett … és most újra szakállát simogatva gondolkodik hogyan is írjon pár sort róla …

Hogy hogyan is került egy hegyikecske e vizes, mocsaras vidékre? Talán hallottatok már a Vadon Egyesületről (Sepsiszentgyörgy), esetleg a Transnatura természetfotós klubról és fotóversenyekről? Ezúttal egy fotótúra kezdeményezés alapján utazott a csapat a Duna deltába, és annak környékére. És persze a hegyikecske lévén az egyetlen aki mindezt még csak képeken látta, úgy gondolta illik szélesíteni látókörén, és megismerni olyan vidéket is ahol nem függőlegesen felfele kell haladni.

Mesél tehát röviden, hátha van akinek ez is segíthet eldönteni hogy érdemes-e útnak indulnia vagy sem. Persze mindezt szigorúan a hegyikecske sziklákhoz szokott szemszögéből nézve … kérem tehát elnézést tanúsítani, ha néha elfogultnak mutatkozik.

Előszöris, ami elsőre igencsak meglepte a hegyikecskét, hogy a Braila és Tulcea városok közti vidék nagyon is más jellegű mint ahogy azt elképzelte. Mivel járt már a Dobrudzsa nyugati részein, ahol a végtelen búzatáblák egyhangúságát csak a végtelen napraforgótáblák bólogató virága váltotta (merthogy akkor még nem volt divat a repceültetvény, meg a szélturbinák sem). Ilyen emlékekből táplálkozva elképzelhető meglepetése amint hosszan, erdővel borított dombvidéken haladt, és azt hitte hogy átaludván az egészet már ismét hazafele tartanak. Tudott vajmi öreg és apró kis hegységről errefele (Macin), de arról is azt képzelte hogy egy komolyabb sárkupac lehet a hatalmas mező közepében … elnézést a lenézésért. Erre kiderül hogy nemcsak elég nagy kiterjedésű kupac az, de alig pár méter tengerszintről bámulva van neki tekintélye is. És az utak menti jegenyék sora sincs kivágva (merthogy ezeket itthon is szerette nagyon), így örömmel nyugtázta hogy azért ez mégsem egy rossz hely.

Röviden tehát:

Razim tó
Ha nem figyelsz, és a térképet is otthon hagytad, azt hihetnéd hogy a tengert látod. Pedig nem, ez a Razim tó, országunk legnagyobb édesvízi tava. Szerencse van egy sziget a közepén, és az helyreigazít ha dilemmában lennél. Persze, mint annyi más helyszínt errefelé, nem lehet megközelíteni a rajta fészkelő, költő madárkolónia miatt (ez esetben pelikánok, ha jól tudom). Amúgy legtöbb helyen még a part is nehezen közelíthető meg, vagy a kiterjedt nádasok, vagy a magántulajdonban lévő partszakaszok miatt.




Delta
Ez esetben a Sulina ágtól északra található labirintus, egészen az Ódunáig (Mila 23). No. itt a hegyikecske, felfegyverkezve a leghosszabb „zoom”-al amit felszereltsége megengedett, izgatottan foglalt helyet a motorcsónakban. A szűk csatornákba érve, az újdonság varázsában figyelte a tájat. Rá kellett jönnie hogy ez esetben sem volt kielégítően felkészülve, meglepte a várt nádasok helyett látható hatalmas fűzfákkal övezett csatornák látványa. Csodálta a vízből kiálló fák tükrét, az ágakon pihenő kormoránok, kócsagok látványát. Aztán egy idő után már csak a madárfajok változtak, a táj meg minduntalan ugyanazt mutatta. Ellenben, a vízimadarak változatossága elképesztő. És mivel a hegyikecske csapata jól informált műkedvelő ornitológusok gyülekezete is egyben, minden új infót igyekezett magába szívni. Ezúton is köszöni az okítást … reméli hogy valamivel mégiscsak okosabb lett.

Nagy kárókatona vagy kormorán (Phalacrocorax carbo)

Kis kócsag (Egretta garzetta)

Fekete tenger
Kétszer találkozott a hegyikecsek a nagy vízzel. Először Ukrajna határában, Sulina településről kihajózva egy a tenger által rakott nagy homokzátonyig, amit megközelíteni ugyancsak nem szabadott, de hát úgyis olyan madársűrűség volt rajta, hogy talán nem lett volna hely kiszállni sem … ám olyan sokat kellett zötykölődni a Sulina széles ágán lefele, majd a tengeren újra, hogy nem biztos megérte az egész. A „K” szigetnek nevezett újdonság a Musura öbölben alakult, és 2009-ben társult hozzá egy zátonyra futott grúz hajó is.
Másik alkalom a Vadu tengerpartja volt. No ennek vadsága, elszigeteltsége tetszett még a hegyikecskének is. A tavak és a tenger közti keskeny sáv hangulata egyedi, partjait csak a helyi halászok látogatják rendszeresen.

Borzas gödény (Pelecanus crispus)




Vadu
Rövid tengerparti látogatásunkon kívül ide, Vadu község melletti tavakhoz jártunk madarakat fotózni. Álmodoztunk mi sakálokról is, de az emlősök reprezentatív tagja itt az ürge volt, és mint kiderült fotózni őket sem éppen könnyű mulatság. De ha ezen tevékenységek hallatára nem pezsdül meg benned a vér, akkor egyszerűen nincs amiért ide látogatni. Megjegyzem ugyanez érvényes a Grindul Lupilor (Farkasok Zátonya) térségre is … ahol pár, hatalmas kévébe rakott nádakon kívül semmi nem hívta fel a hegyikecske figyelmét.


Gólyatöcs (Himantopus himantopus) ... nekem már úgyis Gólyapöcs marad ...

Küszvágó csér (Sterna hirundo)

Közönséges ürge (Spermophilus citellus)

Enisala (Yeni-Sala) és környéke
Kéremszépen, ez lenne hegyikecske legkedveltebb helyszíne. A büszke sziklaoromra épített vár romjai még most is jó szolgálatot tennének egy a Babadag ás Razim tavakat felügyelő rendszernek. A genovai kereskedők által a 14-ik században épített vár ma már nem elijeszteni hivatott az idegeneket, épp ellenkezőleg. Ráadásul a lenyugvó nap fényében kaptuk el, háttérben a Babadag tó csillogó víztükrével. Környéke változatos és érdekes, bármerre fordulsz valami újat láthatsz. Az erdők borította dombok, a nádasok, tavak, és a szélturbinák modern sziluettje, mind egyszerre vannak jelen.
És mindjárt a szomszédos dombtetőn ott van az egyre ismertebb bazsarózsa mező. Aki a természetet szereti az nem mehet el innen úgy, hogy ne keresné fel. Igaz, virágzása csak 1-2 hétig tart, ha május elején nem jutottál oda, akkor már csak a következő években reménykedhetsz. Mindig hangoztatják hogy miért jó tavasszal utazni erre a vidékre. Nos, számomra a bazsarózsák nyílása az egyik legerősebb érv.




Vad bazsarózsa (Paeonia peregrina var. romanica)




Histria romváros
Nálam az „egyszer meg kell nézni” kategóriába tartozik. Histria antik görög város volt, azt mondják az első város a mai Románia területén. Neve a Hister szóbol ered, ami a Duna ókori neve. Csak hogy tudd 😊. Ma nem látni mást mint egymásra fektetett hatalmas kőtömböket, ezeknek nagyja is a restaurációk eredménye. Ami szép és érdekes lelet azt kiállították a romok melletti múzeum épületében.



Összegezve tehát, a hegyikecske elégedett a begyűjtött élményekkel, talán még a fotóanyaggal is, de csendben bevallotta hogy nem az a hely ahová már holnap vissza szeretne menni. Azért a hegyvidék mégiscsak közelebb áll szívéhez …



Ennek ellenére, ha mégis arra járna, a következőket jegyezte fel: 
  • ·         a napkeltéket és napnyugtákat a deltában töltené, csónakban persze …
  • ·         mindenképp kajaktúrára menne … csendesebb, természetközelibb és sportosabb módszer
  • ·         meglátogatná a Letea és Caraorman térségét
  • ·         meglátogatná a Szentgyörgy ágat, és a Sahalin sziget környékét


És bár tapasztalat hiányában, de egyetért abban is hogy a tavasz lehet a legjobb időszak egy látogatásra. Hogy miért? Hát a bazsarózsák ... 😊 … viccelődik – de persze az sem elhanyagolható hogy ilyenkor tilos a halászat a deltában, így nincs tele minden halászcsónakokkal, illetve ugyancsak most van a madarak vonulási, párzási és költési időszaka, ami hangos madárrikoltásokkal jár, de látványos és mozgalmas. Ja ... és minden figyelmeztetés ellenére sem vette komolyan a dolgot, és egyszerűen megették a szúnyogok. Merthogy tavasszal nincsenek szúnyogok … nos kéremszépen, van bőven - suttogja hegyikecske - és újra vakarni kezdi a csípések emlékezetében még mindig viszkető helyeit.