Újra hó takarja az alacsonyabb hegyláncokat is. Fehéren csillog a
napsütésben a Háromszéki és Bodoki
havasok, illetve a Nemere többnyire erdős hegyháta is, és a húsvéti nyuszi dideregve csodálkozik a frissen
lehullott hóban. Még pár nappal ezelőtt is a tavaszra
készülődtünk, csak a legmagasabb hegyekben maradt némi hótakaró, és szokás
szerint lemaradtam a tavaszi virágok fotózásáról is. Ki tudja .. talán lesz egy
második tavasz is idén.
Nos ... e két tél közötti tavasz hétvégéin került sor két olyan túrára,
amelynek útvonala számomra is teljesen
új, ismeretlen terepen haladt. Ráadásul
mindkettő két olyan hegységben amelyet közelsége miatt már régen ismernem
kellene. Nos ... írtam már, én ezeket
mind nyugdíjas koromra halasztottam, aztán rájöttem hogy mégis jobb lesz ha már
most bejárom fontosabb útjait.
Baróti havasok
Még nem voltál soha Sugásfürdőn? - kérdezgették többen is csodálkozva. Nem
... még soha - válaszoltam mindig, az elején kissé szégyenkezve. Aztán már
annyira különlegesnek számított a tény, hogy akár büszke is lehettem volna rá,
hiszen úgy nézett ki hogy én maradtam az egyetlen aki még nem járt fel a
Sepsiszentgyörgy fölött található Sugásfürdői üdülőtelepre. Sőt mi több ...
tavaly tél elején, ha emlékezetem nem csal, pontosan 2015 január 1-én indultunk
el barátokkal Árkosról, azzal a határozott céllal hogy átmegyünk az erdőn át
Sugásfürdőre. Csakhogy eltévedtünk, és akkor sem értünk oda. A sors .. nem
akarta.
Aztán tavaly decemberben megismételtük, és végre ott voltam, és azon
különleges státuszom is befejeződött. Most olyan vagyok én is mint mindenki más
... voltam Sugásfürdőn :). És most újra ...
A Görgő erdős csúcsa alá épített üdülőtelepen csak pár ember lézengett
akkor is, és most is. Mit is csinálhattak volna? Sípályákon a hó csak foltokban
maradt meg, azonkivül meg csak sár és a hideg szél várta a turistákat. Mi azért
felkapaszkodtunk a rövid, de meredek sípálya mentén, aztán ugyancsak rövid,
lankás emelkedő a fenyvesben, majd egy ellaposodó részen diszkrét tábla jelzi
... a Görgő csúcsán állunk. 1018 méter. A térkép 1017-et mutat, de amint később
kiderült a térkép megbízhatatlan, így elhiszem azt ami a táblára felírtak.
Valamivel távolabb elérjük a Baróti havasok legmagasabbját is (Havad tető -
1019m). Viszont innen kezdődik a
főgerincen elnyúló tisztások fűzére, és végre belépünk a Kárpátokra jellemző
hangulatos szubalpesi legelők világába.
 |
| Havad tető |
Mindjárt egy meglepetés is fogad .. kis tavacska, valoszínűleg időszakos ..
de segített a fotóanyag minőségén, és érdekes színfoltja a környéknek. Aztán
már tényleg a hosszan elnyúló tisztásokon sétálunk, itt sem kímélik az erdőt,
több helyen kitermelt, felaprított fák tornyosulnak, csak a szállításra várva.
A Vadas hágóig megyünk előre, majd lekanyarodunk a keleti oldalon lefutó
mellékgerincre, amely egészen Árkos felső határáig vezet.
Háromszéki havasok
A Berecki hegységnek is nevezett havasok nagy része számomra ismeretlen.
Bár mostanában tervben volt hogy a műúton elérhető Musát hágóról bejárjam a
főgerincnek a Hertán pusztáig tartó szakaszát, amelynek környékét már
megismertem egy régebbi biciklitúra alkalmával. Végül egészen máshogyan
alakult. Éspedig a kolozsvári Hám Péter csapata látogatott el ide, azzal a
céllal hogy felsétál a Lakóca csúcstól nem messze fekvő Zernye tető csúcsára.
Nem kellett kétszer mondani nekem sem. Valahogyan sikerült Péternek
összeszednie és mi több, életben tartania egy olyan magamfajta emberekből álló
csapatot, amely minden hétvégén elindul valamerre a hegyekbe, és akikhez
természetesen a legnagyobb örömmel csatlakozom. Gelencéről indultunk neki annak
a mellékgerincnek amely egy hatalmas balkanyarral kapaszkodik a Zernye 1603
méteres csúcsára. Az erdőkitermelő úton,
majd csak úgy meredeken az erdő között kapaszkodva haladtunk, legtöbbször a GPS
adatai után. Kiérve a gerincre végetérnek a tájékozódási problémák, és nyugisan
ballagva lehet élvezni a kisebb erdőfoltokkal megszakított havasi legelőket. A
Jakabhavas pusztája változatos fotótémákat kínál, majd lassan elérjük a Zernye
tető alatti nyerget. Tekintélyes látvány a csúcstömb, alig több mint
száz-százötven méteres szintkülönbsége ellenére meglepően masszív.
 |
| Jakabhavas pusztája |
 |
| A Zernye tető a nyeregből |
 |
| Ereszkedő a Zernyéről ... háttérben a Vráncsa hegység |
 |
| A "Romok" |
Felérve
leroskadunk, és csak a széles panoráma tartja ébren a melegtől kókadozó
csapatot. Lefele a Nagy-Gelence patak völgyét vesszük célba, elhaladunk a
világháborús emlékek - a Romok - mellett, sáros meredélyen ereszkedünk a
völgyfenékre, majd az erdei utat
követjük az autóig. Megismertem tehát egy újabb szeletkéjét a hegységnek ...
bár azt hiszem marad még nyugdíjaskormra is.
Egyébként mindkét leírt túra alkalmas biciklitúrákra is, és szerintem ez az
a módszer ahogyan a jövőben érdemesnek látom bejárni ezeket a vidékeket. Vannak
szakaszok ahol a nyakamba fog kerülni a bicikli, de alapjában sokkal nagyobb
területet lehet bejárni/megismerni akár egy nap alatt is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése