2012. május 7., hétfő

Moldoveanu csúcs - az ország teteje

Újabban egyetlen kiruccanást sem úszok meg maradandó nyomok nélkül. Egyelőre ártatlanabb következményekkel, de ha így megy ez tovább ...  Akárhogyan is kezeltem, bármilyen krémet is kentem magamra, most egy héttel később is foltosan, vörösre égett bőrrel üldögélek ... de visszagondolva a túrára .. jó volt Van annak már pár éve is hogy fel akarok jutni a Moldoveanu csúcsra téli körülmények között. De vagy nem volt elég hó, vagy erős lavinaveszély tartott vissza, vagy egyszerűen elkéstem mert a gyors olvadás elvitte a lehetőséget. Két éve, Bedő Zolival nekimentünk, de akkor az időjárás és a főgerincen fogadó sűrű köd hiúsította meg a dolgot.  Múlt hétvégére viszont tuti jó időt jósoltak és a lavinaveszély is enyhe fokozattá szelídült.  Muszáj volt menni ...
Tervemet csekély érdeklődés kísérte, végül csak Pálházi Robi csatlakozott hozzám, de nekem egy társ éppen elég volt.  Éjszakai indulás ... a hajnal első fényei már a hegy alatt találtak, hamarosan meg a szombatvölgyi ház felé tartó ösvényt tapostuk. A ház előtti tisztáson nyílik az első rálátás a főgerincre. Csodálatos fehér csillogása a mélykék ég felé törő hegyormoknak, lábunk előtt a hótakarótól felszabadult rét kékes-lilás sáfrányszőnyege ... akkora energiaadagot kaptam a látványtól hogy alig bírtam kivárni hogy a ház előtti padon ülve befejezzük reggelinket.

A főgerinc látványa a szombatvölgyi ház környékéről

Sáfrányok virágoznak, háttérben a Slanina csúcsa (2268m)

Amint kiértünk a napsütötte oldalra jöttem rá hogy nem hoztam napkrémet ... már sejtettem hogy ezért még megkapom a kijáró figyelmeztetést. Robi ősrégi krémje sem kecsegtet sikerrel .. elindulunk ... egy vízmosáson mászunk felfele, a hó alatt hallatszik a víz csobogása, de a hó kemény, gyorsan haladunk. A felső glaciális völgy hómezőjén már többször kell keresgélni a kényelmesebb megoldást, nyomok nélkül sokszor mélyre süppedünk az egyre latyakosabb hóba.
A háznál figyelmeztettek hogy hetek óta nem járt senki  a hegyen, és erről a főgerinc alatti meredek szakaszt kimászva újra meggyőződhettünk, egyetlen nyom sem törte meg a hóréteget.  Az első emelkedőt legyűrve látjuk meg hogy milyen messze van a mai végcél, és a mély hóban nem lessz könnyű eljutni odáig.  A lavinaveszélyes déli oldalakat szintvonalon átszelő nyári ösvény ilyenkor szóba sem jöhet, a matematikai gerinet követve kell haladni, megmászni minden csúcsot ami a Vistea/Moldoveanu alatti menedékhelyig vár. Így hát Robi mottóját követve – nincs más hárta mint előre – meneteltünk meredeken fel-és lefele a hegyoldalakon. A Nagy Ablak (Fereastra Mare a Sambetei) és a Vistea csúcs alatti menhely között 5 csúcson kell átmászni . .sorrendbe : Slanina (2268m), Galasescu Mic (2410m), Galasescu Mare (2470m), Galbenele (2456m) és Hartopul Ursului (2461m).  A csúcsok közti nyergek viszont eléggé alacsonyan vannak, néha ugyanolyan fárasztó volt az ereszkedés mint a felfele mászás.


Galbenele és Hartopul Ursului csúcsok, majd az összetéveszthetetlen trapéz - Vistea (jobbról)- Moldoveanu (balrol) páros
A Galasescu Mic csúcson voltunk amikor utolért négy túraléceken közeledő alak. Az alattunk húzódó meredek déli oldalt szelték át – ha látták volna a csúcs alatt hosszan megszakadt hómezőt biztosan nem teszik. Már az első elindított egy jókora lavinát, amely lustán folyt alá a lejtőn.  Nem zavartatták magukat, határozottan vágtak át minden általam már veszélyesnek ítélt oldalt ..  Mi is ereszkedni készültünk, de a nyeregbe vezető gerinc annyira meredek volt hogy nem lehetett belátni, így megkiséreltünk a csúcsról dél felé lefutó gerincen kissé leereszkedni ... gyönyörű, tűéles gerinc, gyakorlatilag lábam közé véve araszoltam lefele, egészen addig amíg a túraléces fiukat be nem értük. Zernyestről jöttek, egyszuszra akarták végigjárni a teljes Fogaras gerincet .. amint mondták egyetlen emberi nyomot sem láttak egészen idáig.  Tempósan ereszkedtek be a nyereg alatti glaciális völgybe, ami elég magasan van ahhoz hogy jelenlegi helyzetünket tekintve reális alternatívának mutatkozzon. És már nagyon is benne voltunk a bajba amikor rájöttünk hogy egy hatalmas hómező kellős közepét kell átvágnunk, ahol szüntelen folynak a vízes hó súlyának engedő kisebb lavinák. És mi térdig süppedve igencsak lassan haladhattunk ... enyhe pánikhangulatban ráncigáltam a kötél tulsó végén botladozó Robit ... aztán megkönnyebülve álltunk meg egy biztonságos helyen a völgy fenekén. Minden szempontból rossz döntés volt ide leereszkedni, azzal a reménnyel hogy kikerülünk egy meredek ereszkedőt és egy még meredekebb mászást. A völgy fenekén összegyült vízes hóban csak még nehezebb volt haladni, fizikailag kezdett rajtunk kikezdeni a sokórája tartó menetelés, ráadásul a lucskos hóban még a Robi műanyag bakancsa is beázott valahogy, az én téli bakancsom meg teljesen átengedte magát a fürdőnek. Hogy nem voltam képes bekezelni mielőtt elindultam otthonról nem tudom.  Talán kétszer annyi időt emésztett fel a „rövidítés” mintha maradtunk volna a gerincen.  És így utólag visszagondolva tényleg nagy butaságot csináltunk ..


Vistea menedékhely, háttérben a Vistea-Moldoveanu csúcspáros
Ucisoara (2418m) és Ucea Mare (2434m) csúcsok a naplemente fényében
Hartopul Ursului (2461m) csúcs enyhe déli lejtője és a Zanoaga északi gerinc 

Az utolsó csúcson is átmászva, majd végre leereszkedve a menedékhelyhez már szemernyi erőnk sem maradt, összegörnyedve hálózsákjainkban adtuk át magunk a pihenésnek. Én még megpróbáltam elkapni pár fotó erejéig a naplemente fényeit ..  de már csak a forró tea tudta visszahozni a lelket reszkető izmainkba. 1-2 órával sötétedés után érkezett Ciprian Lolu zernyesti hegyivezető és barátnője kutyájukkal és két klienssel, hálálkodva a kész nyomokért .. majd végleg csend telepedett a kuckóra, csak a sél sűvítése hallatszott a falakon kivülről.
Reggel  gyors tanácskozás után elindulnak ők is a Moldoveánura, rá szűk félórára követjük mi is őket. Most rájuk vár a feladat hogy nyomokat vágjanak előttünk, de Cipri és barátnője ugyancsak túralécekkel másztak fel a Vistea csúcsára, és a kliensek meg annyira lassan araszoltak, hogy még a Vistea csúcs alatti hómezőn beértük őket.  A látvány lenyűgüző volt ...  az egész Fogarasi havasok tisztán ragyogott, hosszú percekig meg sem szólaltunk. A kölcsönkért napkrém alig enyhítette előző napon szerzett égéseinket, de most semmit nem éreztünk a kényelmetlenségekből (a még nedves bakancsom sem zavart). Érdekes volt a Vistea és Moldoveanu csúcsok közti gerinc, a keleti oldalon már latyakos hó, a nyugati oldal árnyéka még őrizte a betonkemény állagot, így helyenként sánta ember módjára kellett araszolni a keskeny gerincélen. A gerincet megszakító törés után már kényelmesebben használhattuk ki a gerinc nyugati oldalának kemény havát, biztonságosan haraptak a mászóvasak fogai. 

A Moldoveanu csúcs (2544m) a Vistea csúcsról (2527m)
A Fogarasi havasok nyugati vonulata, messze hátul a Caltun-Lespezi (2522m) és a Negoiu (2535m) csúcsai,
jobbra kilóg a Buteanu 2507m-es csúcsa
Jómagam a Moldoveanu csúcson .. Pálházi Robi fotója
Kb negyedórás fotózás után indultunk vissza, közel féluton találkozva a vezetős csapattal.  Be fogjuk várni őket a menedékhelyen, a további tervek már közös programként folytatódnak. A lassan már túl késői óra miatt igencsak hosszú lenne visszamenni a gerincen a szombatvölgyi házig, így bevállaltuk a rizikós ereszkedést a Vistea völgybe.  Velünk maradnak majd a Ciprian kliensei is, míg ők a túraléceken visszamennek, és az egyik autóval fognak várni bennünket a völgy alján. 
Amint elkezdtük a gerinc alatti sziklasoron a traverzet, egy hópárkány kiszakadt, és 50-60 méterrel előttünk zúdult le a hegyoldalon. Innen kezdve igencsak streszes lett a dolog, minduntalan felfele sandítva érjük el a traverz végét, és ereszkedünk be a meredek vályúba. Ha fentről letörik egy újabb hópárkány igencsak szorult helyzetbe kerülhetünk a kitett, legalább 70-75 %-os lejtőn.  Lassan ereszkedtünk, sokkal lassabban mint szerettem volna .. majd amikor már a meredekség engedte szembefordulni  a völgyel, minden kecsességet mellőzve beleültünk a hóba és leszánkáztunk a hegyoldalon.

A Vistea völgy

A Hartopul Ursului északi fala a Vistea völgyből

Lassan baktattunk le a völgyön, az erdő fölött újra virágba borult réten pihentünk, majd vízesések és a hóolvadás táplálta bővízű patak mentén ballagtunk le. Odalent találkoztunk a csapat túraléceseivel, és innen már csak az autókázás volt hátra, először vissza a Szombatvölgyi bázisig, majd egészen haza.

Még több fotót a https://picasaweb.google.com/BereczkiBarni76/WhiteCoverFagarasMountains linken láthattok.

6 megjegyzés:

Jozsef Horvath írta...

nagyon szép fotók nagyon szép helyről :)

Jaros Gábor írta...

Fantasztikus képek és nagyon jó a beszámolód!

Boica Zsolt írta...

A minap bocskodtem valakinek, hogy mien jo termeszet fotos vagy, hat nem csalodtam, ezzel az uttal is bebizonyosodott :D

Kovács Miklós írta...

Fantasztikus túra, izgalmas leírás, gyönyörű fotók. Élmény volt olvasni és látni! :)

Transylvanian Tracker írta...

No, ez igen! Pont ezért akartam elmenni...,de van, hogy választani kell és szerencsére nem bántam meg. Ahogy olvastam, volt amit átéreztem és oda képzeltem magam: nagyon jó leírás és látványos fotók eredménye!

NaturePhotoBuilder írta...

Nagyon szépen köszönöm hogy időt szántatok elolvasni, és még hozzászólni is ... örülök hogy tetszik.

Megjegyzés küldése