2011. július 21., csütörtök

Arpasel - Vartopel gerinc - Fogarasi Havasok


Azt hogy milyen régen készülök már átmászni ezt a gerincet nem is tudom már. Miután újra elmaradt két egymást követő hétvégéről is, foggal-körömmel kapaszkodva a tervhez végre eljutottunk.  Az időjárás előrejelzés is bátorító volt, és csak egyetlen csapattárs mondta vissza a túrát. Négyesben futottunk neki a Balea tó fölötti meredek emelkedőnek, gyerekesen örülve annak hogy a 2,5 órás autózás után újra beindulhat a vérkeringés végtagjainkban. Ja, a csapat tagjai? Hát a szokásos: M. Laci, G. Laci, Cs. Enikő no meg jómagam. 

Balea tó .. előtérbe G. Laci

Alig vártam hogy felérve a nyeregbe megláthassam a reggeli napfényben fürdő Kecske tó mélykék felszínét, hiszen  két utolsó látogatásomkor sűrű ködbe burkolózva, jeges esővel védekezve vonult vissza. Nem csalódtam … a látvány , bár ismerős,  most is ugyanolyan lenyűgöző volt mint ahogyan mindig is.

 
Kecske tó

  



Szó szerint rongyosra fotóztam a környékét … végül társaim után rohanva tértek vissza gondolataim az előttünk álló feladatra.  Gyors tempóban hagytuk magunk mögött A Kecske csúcs deli lábán áthaladó ösvényt, majd leereszkedve a Kecske csúcs alatti glaciális völgybe látjuk meg a mászóút beszállását jelentő kis nyerget. Rövid csúszkálással harántoljuk a völgy deli fekvése ellenére még mindig megmaradt hólejtőket, majd meredek kőfolyáson emelkedünk a beszállásig (Portita Arpaselului – az Arpasel kapuja).  Energiapótlás alatt alakul ki a 2 kötélpáros, G. Laci zergéket filmez az alattunk lévő katlanban, majd le is ereszkedik felhozni az Enikő zsákját amely egy rövid és elegáns mozdulattal lefordult a keskeny sziklapárkányról, hangos csattanásokkal tűnve el a tátongó mélységben. 

Az Arpasel-Vartopel gerinctúra vázlata északról nézve ... mi nyugatról keletre (jobbról balra) másztunk

Eközben az első kötélpáros (M. Laci és jómagam) – ezzel is erősítve sógorságunk kötelékeit J – elindulunk az első szakaszon. Pontosabban Laci indul, én meg biztosítok, hiszen 2 gyönyörű kötélhosszas mászással indít a gerinctúra. Az első stand után szembesülünk a legnehezebb lépéssel, egy párméteres áthajló traverz. Nem is tehnikailag hanem inkább pszihésen nehéz, merthogy az első kötélhossz enyhe jobbharántjai eredményeként itt már igencsak messze van alattunk a völgy, és a kitett és elkerülhetetlen lendület megköveteli az erős pszihikumot. Ez egyébként az egész túra legnehezebb lépése is …

M. Laci a traverz után ...
A továbbiakban könnyű a gerinc, és bár bekötve maradunk, standépítés nélkül, párhuzamosan haladva lehet követni a keskeny gerincélet. Az úgynevezett “Nyuszifülek” (Urechile Iepurelui) előtt kisebb szünetet iktatunk be, hátha társaink is utolérnek, de a hátizsák utáni ereszkedés túl sok időt igényelt, sehol nem látni őket … pár fotó erejéig még várunk, aztán beereszkedünk a Nyuszifülek alatti nyeregbe. 

Visszatekintve az első tornyokra ... háttérben a Kecske csúcs (balrol - 2494 m) és a Buteanu csúcs (jobbra - 2507m)
Az alattunk elterülő Arpasel völgy

M. Laci a keleti Nyuszifül nyugati falán ...
... itt meg jómagam ugyanott ..

A nyugati fül nem mutat nehézséget, egy egészséges fogásokkal tele kémény vezet fel a tetejére. Laci plusszprogramként visszaereszkedik, és kimássza az egyik jobboldali – nehezebb – változatot is. Mivel társaink továbbra sem tűntek fel a láthatáron, folytatjuk útunkat. A kalauz szerinti fakultativ kötélereszkedés valóban túl könnyű ahhoz hogy kötéltehnikákkal pazarolnánk az időt. Óvatos mozdulatokkal ereszkedünk a Nyuszifülek közé, majd örömmel vegyes fenntartással nyugtázzuk hogy a keleti fül valóban nehezebb dió lessz, és bár igen kevés biztosítószeg van benne, mégis bőven akad fogás/állás a falban.  Természetesen Laci növeli a nehézségi fokozatot egy rövid ereszkedés utáni alsóbb pontról indulva.  A fotózás kedvéért visszaereszkedik a standból, felcipeli a nehéz tükrös fotógépet, hogy majd engem is lencsevégre kapjon mászás közben. A torony tetejéről rövid kötélereszkedés juttat a Nyuszifülek utáni nyugati nyeregbe, hátunk mögött tudva a kötélbiztosítást igénylő szakaszokat. Véleményünk szerint innen sem árt legalább egymáshoz kötve folytatni, egy esetleges zuhanást megelőzve a továbbra is kitett gerincen.  Ahogy B. Zoli mondta blogján: “ az ördög nem alszik ” J.  

A Kis Árpás csúcs (2460 m)

Csapattársaink az első Nyuszifülön ... háttérben látható  a Caltun-Lespezi ikercsúcsa (2510 m)

Középen láthatóak a Nyuszifülek ... jobbra meg a Vartopel csúcs
.... háttérben megjelenik a Vistea - Moldoveanu csúcs is (2527 illetve 2544 m)

Újabb szünetet tartunk, de már látjuk a tempósan haladó csapattársakat, így nyugodtan nézünk a maradék táv elébe – persze a kötelező fotózás után.  Három egymás utáni csúcson haladunk át (Adam, Fantanii, Vartopel csúcsok), majd végigmásszuk a tűhegyes és kitett Vartopel gerincet. Igazán látványos, mindkét oldalon mély szakadék tátong, dőlt gránittáblákon egyensúlyozgatunk a már tisztán látható “Portita Arpasului” nyeregig, amely egyben a mai feladat végét is jelenti. 

Rhododendron myrtifolium
Campanula alpina


Rövid szieszta a nyereg fölötti szélesebb gerincen, majd amikor társaink utolérnek együtt ereszkedünk le jelzett turaösvényre a Fereastra Zmeilor (Sárkányok ablaka) kilátópontnál.  Visszafele már cask M. Laci vállalkozik egy újabb kitérőre.  Kiderült hogy az Enikő zsákjából még mindig hiányzik egy-két kiegészítő felszerelés amiért érdemes újabb probát tenni a meredek vályúban. Nemsokára Laci újra lent van, nála az elveszett cuccok is. Egy utolsó kapaszkodó a Kecske tóig, majd újabb fotók után lassan ereszkedünk be a várakozó autóig. Nincs más hátra mint újabb 2-3 órás ücsörgés az autóban.

Kecske tó alatt kialakult tavacska ...
Tükröződések a Balea tavon ......



PS: ezen leírás alatt jutott eszembe hogy érdemes lenne közzé tenni pár olyan mászóútvonal rövid leirását amely ugyancsak élménymászás lehet. Mint például a Bucegi hegységben található Picatura gerinc, Costila-Galbenele gerinc vagy Moraru fogak útjait. Nos . .elő kell keressem a fotókat az arhívumból, és akkor majd újra jelentkezem .. 









2011. július 16., szombat

Gyilkos tó


Gyergyói látogatásunk alkalmával jutottam fel - végre - újra a Gyilkos tóhoz. Régen volt hogy utoljára tiszteletem tettem e fennséges tájon, és persze most is csak rövid kis időt szánhattam magamnak újra felfedezni a környéket. Természetesen erre nem egy nyári vasárnap délután az ideális időpont. Az egyre nagyobb számban látható turistacsoportok, és a bővülő bóvliárusok hada birtokolja ilyenkor a tó partjait, és jólesően nyugtázom hogy a Szent Anna tónál sikerült kordába tartani az ilyen mérvű rontásokat. No de visszatérve a helyszínre ... fotógépemmel nyakamba indulunk el megkerülni a tavat. Igencsak nehéz egy nyugodt zúgot találni ahol nem kell minduntalan embereket kerülgetni. Hangosan adják tudtára a világnak hogy ők itt vannak, de lassan eltompul a zsivaj amint a tó vadabb felső végéhez közeledünk. Szerencsére a hegyoldalba felkapaszkodó ösvény már elég hogy kiszűrje az idelátogatók nagyrészét.

Azt hiszem mondanom sem kell hogy fotózni sem éppen ideális a kora délután. Sajnos a víztükröt borzoló enyhe fuvallat sem segít - elveszítem az annyira áhított tükröződéseket. Örömmel látom hogy amint befordulunk a keskeny felső szorosba, a tó felszíne sima, így innentől már a fotózás a főcél. Igyekszem kihozni valami jellegzetes hangulatot ... és mint eddig is minden alkalommal, megígérem magamnak hogy egy hajnalon jövök fel ide újra, amikor van mozdulatlan vízfelszin, reggeli ködös-párás hangulatok, és rajtam kivül egy árva lélek sem. Az egyre bővülő épületeket sajnos nem lehet már elkerülni, de azért még maradt olyan sarka a tónak ahol ez a dolog már nem zavar.

No, "sok beszéd szegénység"- mondja a székely, és én ilyen szempontból egyre székelyebb vagyok. Inkább hagyom a fotókat hogy helyettem meséljenek ...


... háttérben a Kis Cohárd tömbje ...




Erdélyi harangláb

Erdélyi harangláb



Borsos varjúháj


A Békás szoros hatalmas sziklafalait sem hagyhattam ki, de itt is nehéz nyugodalmas helyet találni. No meg újra eszembe juttatja hogy sok-sok éve készülök már a Kis-Békás szorost végigjárni, és mind a mai napig tartozok magamnak egy olyan körúttal amely a szoros fölötti sziklafalak tetején vezet át. Beleértve ebbe az Oltárkő tömbjét is !!

--- a szoros felső bejárata ...

.. és az összetéveszthetetlen Oltárkő -



... őket meg ki nem hagyhattam a sorozatból ... :)

2011. július 3., vasárnap

Vadlesen ...

Hát, nem is tudom, egyszerűen úgy érzem hogy nagyon lemaradtam a blog dolgaival, így "hűbeleBalázs" módra nekiláttam feltölteni. Igaz, nem sok anyag gyűlt ez idő alatt .. de bár ami van azt bemutatom.
Nos: a hónap eleje egy egész érdekes projekt részeként zajlott. A helyzet az hogy a National Geographic úgy döntött hogy készít egy dokumentumfilmet a Kárpátok vadvilágáról, és segítségnek a TWP-t (Transylvanian Wildlife Project) szervezetet kérte fel. És a TWP, pontosabban ennek alapítója - Paul White - kért meg többek közt engem hogy esetleg beszállnék-e a balhéba. Természetesen azonnal elfogadtam, hiszen a National Geographic kiadványok nagy rajongója és tisztelője lévén ezt szinte kötelességemnek érzem. Az lett a vége hogy június elején megérkezett a "felderítőcsapat", igazából egy besegítő fotós az Egyesült Királyságból (Victoria Hillman) és Paul, azzal a tervezettel miszerint 2 hét alatt feltérképezzük a környék erdeit, nagyvadak és egyébb élőlények után kutatva. G. Laci erdőjáró barátom gyakorlatilag ki sem jött az erdőből e két hét alatt, B. Boti meg jómagam meg igyekeztünk résztvenni ahogy szűkös időnk engedte. Terv szerint a medve a projekt legfontosabb eleme, mellékágon meg sok másegyébb is.  Hogy mi lett a végeredmény ? Gyakorlatilag mindent találtunk, de medvét azt nem ... nyomokat igen ... de mukihoz nem volt szerencsénk. Vagy nem tudtuk hol kell keresni .. No de fotók azért készültek .. ezeket legalább megmutatom, válogatva nemcsak a saját, de a csapat tagjainak fotóiból is:


Az erdő hangulata minden alkalommal más volt ..
 

Victoria Hillman fotója
Victoria Hillman fotója
Victoria Hillman fotója
Gál Laci fotója



Paul White fotója

Elkapott holdfogyatkozás (Victoria Hillman fotója)
Laci ellenfényben ...
Gál Laci fotója
bj: Victoria, Laci, Paul (és jómagam a kakasülőn)


Ja, és mielőtt megfeledkeznék róla ... hogy miket is lehet találni erdeinkbe, gyanútlanul sétálgatva ...

video