2010. április 25., vasárnap

Tavaszváró túra - Bucegi

Végre a tél hosszú haldoklása után átengedte helyét a tavasznak, a nap erőre kapott, és mi úgy éreztük hogy eljött az ideje a Bucegi hegység meredek szakadékvölgyeinek mászására.
Ilyenkorra firnes (keményre fagyott hó) lejtők alakulnak ki, amelyeken kétjégcsákányos, mászóvasas, igencsak meredek, esetenként többméteres sziklás falrészekkel tarkított, de már biztonságos mászási lehetőségek adódnak.
Ezúttal a Coamei kéményt céloztuk meg, amely a Galbenele (Sárga) völgyből leágazó egyik legismertebb mászóútvonal. A Costila-Galbenele gerinc kompakt északi falát szakítja meg, ebben az időszakban általában egy jégfolyosó alakul ki benne.
M. Laci, Cs. Enikő, Zs. Antal (Zsögi) és jómagam indultunk el hajnal előtt, a meteorológusok biztató előrejelzéseit igyekezvén kihasználni. Útunk a szokásos Fehér völgy alatti forrás - Costila menedék irányt követte, az első havas szakaszok csak a menedékhely előtt tüntek föl.
A menedékhely valójában egy nagy fémkunyhó, a Costila szakadékvölgy aljában elhelyezve, egy lavináktól védett, sziklafal alatti párkányon.

A Costila szakadékvölgy a menedékhelytől

Itt gyors reggelizés után beöltözünk (beülők, mászóvasak, sisak, jégcsákányok), majd a nap első sugarai által felszedett reggeli pára által követve jutunk át a Galbenele alsó szakaszára. Igen kellemetlen meglepetés a korai órákban már igencsak megolvadt, vízes és mély hó. Én naivan polárkesztyűben indultam, ami az első 5 percben csuromvízre ázott, így a nap hátralevő részében maradt az ujjatlan kesztyű és néha a felső kétújjas.

A Galbenele szakadékvölgy "lankás" alsó szakaszai

Zsögi és Laci ...

Lassan túlhaladtuk a szélhordozta ködös tájat, fennebb ragyogó napsütésben folytathattuk a mászást, a hóréteg minősége viszont nem mutatott javulást, továbbra is a vízes hóban térdig süppedve emelkedünk. Már-már olyan gondolatok is megfordulnak hogy ha a Coamei kéményben is ilyen körülmények uralkodnak, akkor nem fog megtartani a hó, nehéz vagy egyszerűen lehetelen lessz kimászni rajta. Márpedig nekem ez lenne a kémény első téli mászása, nem örülnék ha hirtelen kudarcba fulladna a kitűzött terv.
De felérve a kémény alá megelégedéssel tapasztaljuk hogy az északi oldalban fekvő kémény hava éppen elég fagyott a biztonságos mászáshoz. Itt előkerülnek a kötelek, majd Zsögi vágja be jégcsákányát elsőre a jeges hóba, a kötél túlsó felén meg én igyekszem tartani a lépést.
Utánunk Laci és Enikő kötálpáros hagyja el a napsütötte hegyoldalt, és vág bele az árnyékos, fagyott kémény mászásába.

Zsögi és jómagam a kémény alatt (Enikő fotója)

Zsögi az első .. jókedvűen csákányol a fagyott havon

A kémény is nagyon fel van telve hóval, eltűntek a sziklás szakaszok, egyre inkább csak egy sima hófolyosón kell felfele küzdeni magunkat.

Laci és Enikő ...

Már a kötélbiztosítás sem annyira szükségszerü, standok kiépítése nélkül, szinte egymás mellett haladunk felfele. A völgy felső szakasza kiszélesedik, majd ujra ott állunk a vakító napsütésben, befejezve a Coamei kémény teljes hosszát.

A Galbenele völgy szemközti oldala

Itt érünk ki a kéményből, lennt látszik a Galbenele fog...

A Costila-Galbenele gerinc

A gerincre érve kitárulkozik a táj, előttünk a Costila párkány és a felette meredező sziklafalak, hátunk mögött a Bucsoiu hóval borított csúcsa kandikál ki a szélkorbácsolta felhők közül. Meglepetten láttuk a szakadékvölgy fölött meredező hatalmas hópárkányokat, ezt tudva nem biztos hogy egyáltalán elindultunk volna felfele.
Legyen ez egyúttal figyelmeztetés, hiszen a lavinaveszélyek nem multak el, egy ilyen hópárkány leszakadása hatalmas pusztítást végezhet ezekben a szakadékvölgyekben, és ha valaki éppen mászik azon felfele, túlélési esélyei gyakorlatilag nullák.
És azok a hópárkányok előbb-utóbb leszakadnak onnan ....

A Costila párkány ..

A Bucsoiu csúcs

Újabb kajaszünet következett (külön köszönet Enikőnek a barackízes kekszért), majd újabb szakaszt kellett leküzdeni, ezúttal a Bucegi paltóra kivezető havas-fűves-sziklás meredélyek egyikét. Itt éreztem hogy a mászóvasak első fogain állva gyakorlatilag kiesek a bakancsomból, de mivel tovább nem volt olyan helyzet ami ezt kiváltotta volna, csak a túra végén vettem észre hogy mindkét bakancsom fűzője kioldódott ...
Szóval amíg én kínlódva kapaszkodtam addig Enikő kényelmesen fotózgatott a már biztonságos, lapos hegytetőn . .az ő fotóiból álljon itt két kiemelkedő példány ..


Majd kiérve, hogy gyorsan bepótoljam a lemaradást .. én is "lőttem" párat.


Innen már csak át kellett sétálni a Fehér völgy felső bejáratáig. Zsögi ezt túl egyszerünek ítélve egy sajátos útvonalat választott, ahol egy kényelmetlen traverz után, a hópárkányt áttörve jutott ugyanoda ahová mi is.
A Fehér völgy a megszokott visszavonuló út, számtalanszor jártunk benne fel és le, de bevallom ennyire kényelmetlen ereszkedésünk még nem volt .. A hó mély volt és vízes, akár a sárba úgy ragadtunk bele, meredekebb szakaszokon már-már fejjel előre lehetett esni azon igyekezetünkbe hogy kiszabaduljunk a mély hó szorításából. Hatalmas lavinanyomok tarkították az egész völgyet, de azon igyekezetünk hogy mihamarabb letudjuk a veszélyes (főleg lavinaveszélyes) szakaszokat, szánalmas vergődésbe fulladt. Holtfáradtan értük el a völgy alját, ahol, akár a gyíkok, sütkéreztünk a napon.

A Costila párkány előugró szakaszai látszanak

Fehér völgy ...

A kora délutáni órák már lennt találtak a Busteni városkába hagyott autónál, furcsamód világos, és napsütötte időben értünk haza Kézdivásárhelyre .. fáradtan, csendben kókadozva a hátsó ülésen ..

4 megjegyzés:

Vass Lehel írta...

Szervusz,

Na vegre egy igazi hegyes, volgyes havas, szines eges kep. eZEKET VAROM CSAK RITKAN ADATIK MEG AZ EMBERNEK,. HOGY ILYEN HEYEKRE ELJUSSON. sZEPEK ES SZEPEK ES JOK. GRATULA

Unknown írta...

Köszi szépen. Most aztán már lehet menni mászkálni ..
Fogarasi havasok lenne a következő - még téli - terv. Decemberbe volt egy kudarcba fulladt probálkozásunk, azt szeretnénk bepotólni.
Köszi a látogatást.

Névtelen írta...

Igazán lélegzetállító szép helyek... még innen a képekről is, hát még mindezt élőben megélni. Csodálatos!

Várday Béla írta...

Kiváló fotósorozat, nagyon szép helyeken jártál!
Üdvözlettel

Megjegyzés küldése