2009. július 4., szombat

Csiki hav. - Nagyhagymás túra

Április eleji felderitő turánk a Gyimesekben, a Csiki havasok északi
gerincére, még hófoltokban gazdag tájat tárt elénk.
Az olvadt hóréteg alól felszinre került, sárgás hegyoldalon, hűvös
szél próbálta elrettenteni a túrázokat.
Akkor még csak izlelgettük a kopár hegyeket, bejártuk jelzetlen
útjainak egy kis részét, kitapasztalva a helyes irányt, rátaposva a
térképre egy majdani túra első lépéseit.

És végül, most jött el az ideje annak hogy újra nekiinduljunk a
meredek oldalnak, ezúttal kézdivásárhely legelszántabb túrázóival.
A cél nemcsak a Csiki havasok északi gerincének bejárása, hanem a
Nagyhagymás déli lejtőinek megismerése is.
A Gyimesközéplok és Balánbánya közti táv még hosszú meneteléshez
szokott túrázóknak sem könnyű, ekkora csapattal (33) meg
talán még nagyobb kihivás.
Elhagyatott tanyák mellett, meredek hegyoldalakon haladunk.


De senki nem panaszkodik, jó ütemben érjük el a főgerincet,
csak a virágos réteken maradozunk le páran a fotózás kedvéért.



A Hármaskő nevű sziklánál ül le a csapat kajálni, erőt gyűjteni,
kiengedni a meredek hegyoldalak vádlitépő leküzdése után.
Előkerülnek a rejtett finomságok, visszatér a társaság hangulata,
hiszen innen könyűnek igérkezik a kopár gerinc vonala.

Könnyedén sétálunk át a távolinak tűnő Naskalát csúcsra (1566 m), ahonnan már jól látszik a további útvonal, háttérben a Nagyhagymás tömbje, a cél, ami innen reménytelenül messzinek látszik. De egyelőre a pillanat varázsát éli a csapat, a hegyoldalon legelésző juhnyájak és tehenek, a kopár hegyhát és a kék égbolton csillogó tejfehér bárányfelhők látványa foglalja le a szemet és fotóobjektivet egyaránt.


Látvány a Naskalát csúcsról ... messze háttérben a Hagymás hegység


Az ereszkedés hosszú, kitartást igénylő ... a tűző napsütésben figyelmet követel. Csak rövid időre menekülünk az árnyékot adó öreg fenyők alá, majd hosszú sort alkotva kigyózunk mindannyian
egyre lennebb, magunk mögött hagyva a Csiki havasok gerinceit.



A tanyák mellett szabadon szaladgáló lovak kiváncsian figyelik a szokatlanul nagyszámú látogatókat. A kutyák is csak kötelességtudatból ugatnak, közeledni nem mer egyik sem, de a gazdának látnia kell hogy nemhiába tartja őket. Talán régen láttak már ennyi embert itt ...

De végül elérjük a két hegység közti vizválasztót, mindenki a melegtől és portól nyúzottan hever a fűben. Itt a döntések pillanata ... merre tovább ? Nehányukat kitartása és kiváncsisága tovább ösztökéli, mig mások inkább az erdő hűvösségét, a források izét kivánják.
Közel felearányba válik szét a csapat .. majd a városba találkozunk .. ki-ki nekiindul reményei felé.

A Nagyhagymás hegység Öcsém tetőre vezető útján most már egy kisebb, de nem kevésbé lelkes csapat veri fel a megszokott csendet. A fenti látványtól hajtva gyors tempóba hagyjuk hátra az alacsonyabban fekvő erdős hegyhátat, majd rövidesen ott állunk az 1706 méteres Öcsém tetőn. Kellemes szél fúj a völgyből, enyhitve a nap forróságát. Szorgosan kattognak a fotógépek, megörökitve az alattunk elterülő sziklákat.


Innen már csak lefele mehetünk. Hamar elérjük az Egyeskő szikláit, majd a menedékház előtt időt hagyunk magunknak megcsodálni a tájat.

Az Öcsémtető alatti Ördögmalom ...

Az Egyeskő sziklái

A mendékház

Csak a szomjúság tudta rávenni a társaságot az indulásra ... majd miután mindenki degeszre itta magát a forrásból, már csak le kellett ereszkedni a városba.
Azért visszanézve még volt erőnk egy-egy fotóra ...


Hazafele az autóbuszon hallani lehetett a légy zümmögését is ...

Rövid fotótúra a Rétyi tónál

Ismételten egy szűk nap van rendelkezésemre. Előre dokumentálva
indulok neki a Rétyi tó és a Rétyi nyir rejtett csodáit lencsevégre
kapni. Amig párom a parton sütkérezik, addig én megpróbálom
becserkészni a nyiló tavirózsákat, felfedezni a nyires és a fenyves
ismeretlen zúgait.

Semmi nem marad ember által érintetlen, gombamódra nőnek ki a faházak

Közelebb .. és közelebb .. a vizbe is becsúsztam ... de megvan a fotó


Fehér tavirózsa ( Nymphaea alba)



Az őzek riadt szökkelése, majd kiváncsiskodó figyelőzése vonzott
egyre beljebb és beljebb az erdő mélyére, mocsáron és sűrű
bozótoson törtetve a nyomukba, majd szinte meglepetésszerűen
értem ki a fák közül, éppen ott ahol a tó és az erdő találkozik,
együttesen állva a sarat az emberi tevékenységgel szemben.


A kör bezárult, de az idő nem elég.
Több idő kell ahhoz hogy felfedezd e kis zúgot, sokkal több idő.

Rozsnyói séták

Kihasználva a jó időt, szűk egynapos túrára indultunk Rozsnyó
(Rasnov - RO) környékére. Fő célpontunk a rozsnyói szoros volt,
találkoznunk kellett M. Laciékkal akik egésznapos mászásra mentek
ki még a korai órákban. Minket viszont nem sürget az idő, nyugis
tempóba autózunk Brassóig, majd Rozsnyó előtt kitaláljuk hogy
bizony régen voltunk már a rozsnyói várba.
Fotózásra is alkalmas az idő, igy elhatározást tett követte, és
felsétáltunk a várba.
A turistatömegre nem voltunk felkészülve, minduntalan várni
kellett hogy a fotókon ne az emberek legyenek a főszereplők ...
Milyen is lehetett azokban az időkben ??

Rozsnyó városa a várból

Háttérben a Királykő hegység

Itt viszont a Bucegi látszik



Majd sietve hagytuk el a nyűzsgő emberek világát, és az erdők
csendes hűvösségét keresve találjuk meg a Belvedere szikláit,
ahonnan fennséges kilátás nyilik a Bucegi hegység északi szirtjeire.
Örömmel fedezzük fel a számtalan túrákról ismert hegygerinceket,
a szokatlan perspektivában kitárulkozó völgyeket.


A rozsnyói szoros hűvössége sem birta elviselhetővé tenni a
piknikelők tömegét. Fáradtan kullogtunk egyre távolodva a
füstös és zajos patakparttól, majd találva egy félreesőbb sarkot
mindannyian átadtuk magunkat a napsütésnek.


Laciék is beérkeztek, elégedetten nyugtázva a napi teljesitményt,
majd jutott idő hogy mi is kipróbáljuk magunk egy könyebb
kötélhosszon. Sikeres földetérés után már sietni kellett hogy a
lemenő nap utolsó fényeit kihasználva hazaérjünk.