2018. január 21., vasárnap

Nyakunkon a tél ...

Csak néha kapjuk fel fejünket elfoglaltságunkban. Hmm ... már karácsony van? Aztán már itt is az újesztendő. Szerencse nem szoktam fogadalmakat tenni, így egyszerűen csak nyugtázom a tényt: ismét eltelt egy év! Gyors statisztika, aztán folytatódhat minden ahol abbahagytuk, dolgozunk, és amint tehetjük elindulunk. Nem fogadkozom, egyszerűen csak csinálom … rutinosan. És nekem a szabadság egyenlő azzal hogy kint vagyok a természetben. Hegyeken vagy erdőben, néha már az sem fontos hogy egy célpont legyen, elég ha csak egyszerűen kint vagyok.

Erről jut eszembe Yuval Noah Harari – Sapiens – Az emberiség rövid története könyve, amiben írja hogy a tudósok szerint a gyűjtögető ember 70,000 évvel ezelőtt több szabadidővel rendelkezett mint mi manapság. Elég volt napi pár óra, hogy a napi betevőt begyűjtse, aztán nyugisan elvolt a nap hátralévő részében, szabadon, boldogan. Csak néha kellett elmenekülnie egy-egy tigris elől … de hát mit ér az élet andrenalin nélkül, nem igaz? Aztán valamit elrontottak, és azóta belekerültünk egy ördögi körbe, amiből most már kiszállni sem tudunk. Szerintem majd újra elrontunk valamit, és akkor akik maradnak, visszatérhetnek újra a gyűjtögető élethez … már ha marad még valami amit begyűjteni 😊

No, visszatérve a való világba … tavaly év végén sem fotóanyag, sem blogbejegyzés nem született. Idén viszont jó kezdés volt, és bár fotóanyag gyűlt, a blogbejegyzés így is nehezen akar születni ...

Bucsecs hegység – Sárkány gerinc

Ez még tavalyi buli volt. Voltak még más kiruccanások is, de azokat mind elmosta az eső. Ezúttal viszont kifogtunk egy csodaszép napot, és simán végigmentünk a gerincen. Az utóbbi években szinte minden télen nekivágtunk, és nagyrészt minden alkalommal visszafordultunk. De a hegymászás tudománya az is hogy megtanuljuk felismerni azt, hogy mikor kell ezt megtenni, mikor van az a pont ahonnan jobb megfordulni, felismerni azt ha a körülmények túl kockázatosak, vagy azt ha mi magunk nem vagyunk eléggé felkészültek. Ám most minden működött mint a karikacsapás … bírtuk is, élveztük is, gyorsak is voltunk, és simán belefért az időnkbe hogy zergékre leselkedjünk a kitett sziklagerincen.









Csíki havasok – Gyímesek

Az újév első napja, az újév első túrája. Gyímesfelsőlok a bázis, innen indulunk a Csíki havasok déli gerincére, kiszellőztetni a fejünket. Ha jól emlékszem Bothavas a kitűzött célpont neve, könnyű terep, hó csak foltokban, kicsik és nagyok kitartóan gyalogoltak … és élvezték a mozgást és a panorámát. Következőkor biciklivel térek vissza, és végigmegyek az egész gerincen. A nem túl magas pusztákról páratlan kilátás nyílik a szomszédos Naskalát csúcsra, háta mögött a Nagy-Hagymás büszke szikláira, a Csalhó ormaira, és a Gyímesek összetéveszthetetlen völgyeire.

Leghátul a Csalhó kimagasló sziklái ... 

Szembe a Naskalát - a Csíki havasok legmagasabbika, balra hátul a Nagy-hagymás tömbje







Királykő hegység

Két nappal a Csíki havasok túra után, valamivel komolyabb feladatra vállakoztunk. Királykő gerinc. Sűrű ködben gyalogoltunk fel a Curmatura házig, de onnan aztán nemcsak a látványos terep volt ajándékunk, de pár órára a felhőtenger fölé is kerültünk. Bár a gerinc vastag hótakarója küzdelmes nyomtaposásra kényszerített, energiánk nem lankadt a folyamatosan változó látványosságok miatt. Néha egy felhő áttörni akarván a hegyen, gyönyörű fényjátékkal árasztotta el a gerincen ámuldozó kisembereket. Fotóztam is amennyit csak gyorsan gémberedő újjaim engedtek.







Aztán a déli napsütés melegét legyőzte a hideg szél, és a ködbeborult gerincre igazi téli, zuzmarás idő ereszkedett. Csak rövid időre menekültünk be a Hegyes csúcs menedékhelyére, aztán a mély hóban keresve az ideális ereszkedés útvonalát, ereszkedtünk vissza a Zernyesti szoros sötét csendjébe.










Bucsecs hegység

Néhány félinformáció és a hójelentések alapján döntöttünk egy olyan szakadékvölgy bejárására, ahol már hosszú évek óta nem jártunk. A Valea seaca dintre Clai (Szénakazlak közti szárazvölgy) felső kijárata egy mellékgerincen végződik, és nincsen felső tölcsére, ahonnan az összegyűlt hó a fejünkre szakadhatott volna. Sőt mi több, alig volt benne hó az alsó szakaszokon. Ellenben a Raducu párkányon folytatható útvonal a vizes és olvadt hó miatt már izgalmasabb volt, és végül a Comorilor (Kincses) völgy kellemesen meredekségét már csak a felső kiszélesedő tölcsér hómennyiségének tudata zavarta. Aztán csak fenn voltunk … gyönyörű napsütés, könnyű séta a Piatra Arsa házig, aztán már csak a Jepii Mari (Nagy törpefenyves) völgyének kanyargós ösvénye maradt. Fejlámpáink fényeit a város egyre közeledő fényei üdvözölték … teljes volt a nap, eredményes és élménydús.

Traverz a Raducu párkányon






Viszlát a hegyen! Napsütéses ösvényeket …


2017. december 1., péntek

Egy lépéssel közelebb

Hosszú évek óta azon álmodozom, hogy Erdélyben meg tudnék-e élni túravezetőként. Lassan 22 éve annak, hogy komolyan foglalkozok hegymászással, hegyvidéki túrázással, ráadásul túravezetéssel is, úgy másodállásként. De hogy e hobby valamikor a megélhetést is jelenthetné számomra, nos az egészen az elmúlt évekig csak álom volt, és egészen az idei évig csak terv.

Aztán 2016-ban, némi biztatásra, beadtam egy pályázatot a Bethlen Gábor Alap által kiírt programra (Határon túli fiatal vállalkozások támogatása), és hát, örömömre, egyike voltam azon pályázóknak, akik megkapták a támogatást. És hát nekifogtunk ... egy lépéssel közelebb kerülni az álom valóra váltásához. Ezúton is köszönet bizalmukért!

Beszereztük azon eszközöket, amelyeket hasznosnak ítéltem a tevékenység szempontjából, és határidőre sikerült egy tartalommal feltöltött, működő weboldalt is összerakni. Bár az oldal folyamatos bővítés alatt fog állni, már elérhető a világhálón, és azon elképzelés alapján lett felépítve, hogy egy már kész turisztikai programokat felvonultató felület helyett, egy kedvcsináló, gazdagon illusztrált oldal legyen, aminek alapján a látogató eldöntheti, hogy őt milyen túra érdekelné, és melyek azok a helyszínek, amelyeket meglátogatni szeretne. Ezek után már csak pár alapkérdésre kell válaszolnia egy, a weboldalon elérhető online nyomtatványban, aminek alapján én személyre szabott túraprogramot állíthatok össze számára.

Korábbi tapasztalataim szerint minden előre megtervezett program vége ugyancsak az lett, hogy a csapatra kellett alakítani azt, így miért ne kezdenénk már elsőre így? Mit szóltok? Ha te olvasnád a weboldalt, tetszene ha a teljes program igényeidre lenne szabva? Őszintén szólva, nekem tetszene …

Éppen ezért szól a weboldal majdnem mindenkinek, és nem csak korábbi tapasztalattal már rendelkező természetjáróknak. Vagyis pontosítok … majdnem mindenkinek. Merthogy a természet iránti szeretet, elkötelezettség, és tisztelet elengedhetetlen. Márpedig itt elsősorban a természeti környezet az ahová igyekszünk …

Igyekeztünk tehát egy nem túlzsúfolt, de elégséges információkkal kiegészített szöveges tájékoztatót írni, saját fotóimat felhasználva bemutatni azt képeken is, remélve hogy meghozza a kedvet egy utazásra.

Olvassátok tehát, mutassátok másnak is, írjatok vagy hívjatok ha bármi kérdés felmerül, és természetesen közöljétek velem ha hibát észleltek, ha bármit hiányosnak, elégtelennek, vagy éppen ellenkezőleg, zsúfoltnak, netán fölöslegesnek találtok. Minden visszajelzésnek örülök majd!